Mit lát egy leendő ügyfél abból a vállalkozásból, amelyre éppen rákeres? Megtalálja, amire kíváncsi? Megérti, mivel foglalkozik? És ha igen, tudja-e, mit kell tennie ahhoz, hogy vásároljon, időpontot kérjen vagy kapcsolatba lépjen vele?

Ezekkel a kérdésekkel indult október 7-én a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara székházában a BUM – Bevásárlóutca Menedzsment „Vállalkozói reflektor – kerülj fókuszba online!” programja. A szervezők halász norbit kérték fel szakmai közreműködőnek, a teremben pedig tizenöt vállalkozó ült, nagyon különböző tevékenységekkel és online jelenléttel.

Az eseményről a szervező BUM is részletes beszámolót készített, amelyben a program gyakorlati tanulságait és a vállalkozóknak átadott legfontosabb szempontokat foglalták össze.

Mit lát belőled, aki rád keres?

A felkészülés norbinak már napokkal korábban elkezdődött. A jelentkezők számára személyre szabott digitális auditokat készített: úgy nézte végig a Google-találataikat, cégprofiljukat, weboldalukat, közösségi felületeiket, képeiket és tartalmaikat, ahogyan először egy hétköznapi érdeklődő tenné, majd szakmai szemmel vizsgálta a vállalkozások online jelenlétét. Az elkészült elemzéseket a program után megkapták a regisztrált résztvevők.

Az előadás egyik kiindulópontja az első benyomás volt. Norbi szerint ahogyan személyesen, úgy digitális térben is nagyon rövid idő alatt kialakul egy kép a keresett vállalkozásról, és néhány másodperc alatt beazonosíthatónak kell lennie, hogy ki az, mit kínál, és miért érdemes éppen azt a céget választani. Az előadáson nem csak arról volt szó, hogy a vállalkozásnak legyen-e Facebook-oldala, Instagramja, weboldala vagy Google Cégprofilja. Norbi egyik állítása szerint „a marketing értelmező rétege a kommunikáció”, vagyis a kommunikáció nem egyszerűen szócső, amelyen keresztül egy vállalkozás elmondja, mit csinál: ezen keresztül válik a külvilág számára értelmezhetővé maga a tevékenység is.

Ez a kisvállalkozásoknál érdekes helyzetet teremt. Miközben egy nagyobb cégnél külön emberek és rendszerek dolgozhatnak azon, hogy a különböző felületek összhangban legyenek, addig egy kisvállalkozó sokszor maga végzi a szakmai munkát, vezeti a vállalkozást és kommunikál róla. Ha valami pontatlan, elavult vagy következetlen, lehet, hogy egyszerűen nincs ideje észrevenni vagy kijavítani.

Norbi ugyanakkor éppen ebben látja a kisvállalkozások egyik lehetőségét is. A saját vállalkozásuk karakterét, értékeit és vállalásait közvetlenebbül tudják megfogalmazni, és szerinte emiatt a márkahűség kialakítására is más lehetőségük van. Ahogyan az előadáson fogalmazott: „a márkaidentitás úgy aránylik a marketinghez, mint az ígéret a valósághoz”.

Amikor az előadás beszélgetéssé vált

A program első szakasza még inkább frontális előadásként zajlott, norbi azonban már az elején kérte a résztvevőket, hogy ne várjanak a végéig: ha valamiről eszükbe jut a saját vállalkozásuk, kérdezzenek, reagáljanak azonnal. Egy idő után meg is változott a terem működése.

A vállalkozók elkezdték saját helyzetükre lefordítani az elhangzottakat. Milyen gyakran érdemes posztolni a Facebookon? Melyik platformon kell egyáltalán jelen lenni? Hogyan érdemes hirdetni? Mi történjen egy negatív Google-értékeléssel? Baj-e, ha egy vállalkozás hibázik? Mire való a CTA? Norbi válaszai újabb konkrét példákat hoztak, azok pedig újabb kérdéseket indítottak el. Az előadás így fokozatosan közös gondolkodássá alakult.

Előkerült az is, mennyire kiszolgáltatottá válhat egy vállalkozás, ha teljes kommunikációját a közösségi médiára építi. Sok kis cég számára a social média gyakorlatilag az egyetlen folyamatos kapcsolat a vásárlókkal vagy ügyfelekkel – így ha ez a felület valamiért eltűnik vagy elérhetetlenné válik, vele együtt a kommunikációs csatornájuk jelentős része is megszűnik.

És természetesen szóba került az AI is. Nem az volt a kérdés, használják-e a vállalkozók, hanem az, mire és hogyan. A tömegesen előállított, jellegtelen AI-tartalmak — a „slop” — helyett inkább az lenne a cél, hogy egy vállalkozás saját hangja felismerhető maradjon. Norbi ezt egy mondatban úgy foglalta össze: „Az AI eszköz, de nem a megoldás.”

A VM360 a vállalkozások között

A délelőttnek norbi számára volt egy másik kérdése is. Néhány héttel korábban a Gondolatokban már felvetette: lehet, hogy a városok működésének értelmezésére létrehozott VM360 egy vállalkozás működését is képes leírni? Az októberi digitális auditokat ennek a kérdésnek az első gyakorlati próbájaként tervezte. A tizenöt résztvevő ezért – ahogy nekik is mondta – egyben ennek az állításnak a „tesztalanyai” lettek.

Ezen a programon norbi a modell négy területét – az élményt, a tartalmat és médiát, az arculatot és rendszert, valamint a stratégiát és jövőképet – már nem egy város, hanem vállalkozások működésén vizsgálta. Nem azért, hogy mindegyikre ugyanazokat a megoldásokat húzza rá, hanem azért, hogy kiderüljön, segít-e ugyanaz a működési logika felismerni, hol nincs összhang aközött, amit egy vállalkozás magáról gondol, amit kommunikál, és amit végül az ügyfél lát belőle.

Ebben az értelemben a tizenöt digitális audit legalább olyan fontos része volt a programnak, mint maga az előadás. Tizenöt különböző vállalkozás tizenöt különböző problémát és működést vitt ugyanabba a terembe. A kérdések pedig megmutatták azt is, mi történik egy modellel akkor, amikor kilép a prezentációból, és valódi vállalkozók kezdik a saját működésükre lefordítani.